Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
To the Chief Musician. For the Sons of Korah. A Melody. Hear ye, this all ye peoples, Give ear, all ye inhabitants of this passing world;
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both sons of the low, And sons of the high, —Together both rich and needy: —
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth, shall speak forth Wisdom, And the soft utterance of my heart be Understanding:
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I will bend, to a by-word, mine ear, I will open, on the lyre, mine enigma.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Wherefore should I fear in the days of calamity, Though the iniquity of them who lie in wait for me should enclose me?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
As for them who are trusting in their wealth, —And, in the abundance of their riches, do boast themselves,
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
A brother, can none of them, redeem, he cannot give unto God a ransom for himself:
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
So costly, is the redemption of their soul, That it faileth unto times age-abiding;
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
That he should, yet, live on, continually, Should not see corruption.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For it is seen that, the wise, die, Together with the dullard, and the brutish, do they perish, And leave, to others, their wealth:
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their, inward thought, is that their houses are for times age-abiding, Their habitations, for generation after generation, —They give their own names unto lands!
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
But, a son of earth, though wealthy, cannot tarry, He hath made himself a by-word—Beasts, they resemble:
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This, their way, is a folly to them, And yet, their followers, with their mouth, approve. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Like sheep—into hades, are they driven, Death shall shepherd them, —And the upright shall have dominion over them in the morning, Even their form, is to decay, Hades, is all that remaineth of a habitation for him. (Sheol h7585)
But, God, will redeem my soul, out of the hand of hades, For he will take me. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Do not fear, When a man becometh rich, When the glory of his house increaseth;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For, when he dieth, he shall take, nothing, his glory shall not descend after him;
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
For, though, his own self—while he lived, he used to bless, And they will praise thee, when thou doest well to thyself,
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
He shall enter as far as the circle of his fathers, Nevermore, shall they see the light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
A son of earth though wealthy, who discerneth not, Hath made himself a by-word, Beasts, they resemble.
