Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
“To the chief musician, by the sons of Korach, a psalm.” Hear this, all ye people; give ear, all ye inhabitants of the perishable world:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both the sons of the low and the sons of the high, rich and needy, altogether.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth shall speak wisdom; and the meditation of my heart shall be of understanding.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I will incline my ear to a parable: I will open with the harp my riddle.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Wherefore should I fear in the days of evil, when the iniquity of my oppressors encompasseth me?—
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Of those that trust in their wealth, and boast themselves of the multitude of their riches?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
No one can in any wise redeem his brother, nor can he give to God redemption money for himself;
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
For the ransom of their soul is too costly, and it is omitted for ever.
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
And should he still live for ever? not see the pit?
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For he must see that wise men die, that together the fool and the brutish person perish and leave to others their wealth.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their inward thought is, that their houses are to be for ever, their dwelling-places, from generation to generation; they call them by their own names in [various] countries.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Nevertheless man in [his] splendor endureth not: he is like the beasts [that] perish.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This is their way, their folly: yet their posterity will take pleasure in their sayings. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Like flocks are they thrust into the nether world; death will feed them; but the upright shall have dominion over them in that morning, and their form wasteth away in the nether world, [taken away] from their own dwelling. (Sheol h7585)
But God will redeem my soul from the power of the nether world; for he will take me away. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Be not thou afraid when a man becometh rich, when the glory of his house is increased;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For when he dieth he can take nothing away; his glory will not descend after him.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
For though he bless his soul during his life, and men praise thee, when thou doest well to thyself:
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
She shall go to the generation of his fathers, unto eternity will these never see light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Man, though in splendor, who understandeth not, is like the beasts that perish. °
