Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Hear this, all ye people; give ear, all ye inhabitants of the world:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both low and high, rich and poor, together.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth shall speak of wisdom; and the meditation of my heart shall be of understanding.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I will incline mine ear to a parable: I will open my dark saying upon the harp.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Wherefore should I fear in the days of evil, when the iniquity of my heels shall compass me about?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
They that trust in their wealth, and boast themselves in the multitude of their riches;
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
None of them can by any means redeem his brother, nor give to Elohim a ransom for him:
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(For the redemption of their soul is precious, and it ceaseth for ever: )
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
That he should still live for ever, and not see corruption.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For he seeth that wise men die, likewise the fool and the brutish person perish, and leave their wealth to others.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their inward thought is, that their houses shall continue for ever, and their dwelling places to all generations; they call their lands after their own names.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Nevertheless man being in honour abideth not: he is like the beasts that perish.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This their way is their folly: yet their posterity approve their sayings. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Like sheep they are laid in the grave; death shall feed on them; and the upright shall have dominion over them in the morning; and their beauty shall consume in the grave from their dwelling. (Sheol h7585)
But Elohim will redeem my soul from the power of the grave: for he shall receive me. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Be not thou afraid when one is made rich, when the glory of his house is increased;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For when he dieth he shall carry nothing away: his glory shall not descend after him.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Though while he lived he blessed his soul: and men will praise thee, when thou doest well to thyself.
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
He shall go to the generation of his fathers; they shall never see light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Man that is in honour, and understandeth not, is like the beasts that perish.
