Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
To the chief Musician. Of the sons of Korah. A Psalm. Hear this, all ye peoples; give ear, all inhabitants of the world:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both men of low and men of high degree, rich and poor alike.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth shall speak wisdom, and the meditation of my heart shall be of understanding:
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I will incline mine ear to a parable, I will open my riddle upon the harp.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Wherefore should I fear in the days of adversity, [when] the iniquity of my supplanters encompasseth me? —
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
They depend upon their wealth, and boast themselves in the abundance of their riches. ...
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
None can by any means redeem his brother, nor give to God a ransom for him,
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(For the redemption of their soul is costly, and must be given up for ever, )
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
That he should still live perpetually, [and] not see corruption.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For he seeth that wise men die; all alike, the fool and the brutish perish, and they leave their wealth to others.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their inward thought is, that their houses are for ever, their dwelling-places from generation to generation: they call the lands after their own names.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Nevertheless, man being in honour abideth not: he is like the beasts that perish.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This their way is their folly, yet they that come after them delight in their sayings. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Like sheep are they laid in Sheol: Death feedeth on them; and the upright shall have dominion over them in the morning; and their comeliness shall be for Sheol to consume, that there be no habitation for them. (Sheol h7585)
But God will redeem my soul from the power of Sheol: for he will receive me. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Be not afraid when a man becometh rich, when the glory of his house is increased:
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For when he dieth, he shall carry nothing away; his glory shall not descend after him.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Though he blessed his soul in his lifetime, — and men will praise thee when thou doest well to thyself, —
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
It shall go to the generation of his fathers: they shall never see light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Man that is in honour, and understandeth not, is like the beasts that perish.
