Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Salme. Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
baade høj og lav, baade rig og fattig!
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, raader min Gaade til Strengeleg.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Hvorfor skulle jeg frygte i de onde Dage, naar mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
de, som stoler paa deres Gods og bryster sig af deres store Rigdom?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Visselig, ingen kan købe sin Sjæl fri og give Gud en Løsesum
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
— Prisen for hans Sjæl blev for høj, for evigt maatte han opgive det — saa han kunde blive i Live
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
og aldrig faa Graven at se;
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
nej, han skal se den; Vismænd dør, baade Daare og Taabe gaar bort. Deres Gods maa de afstaa til andre,
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgaar.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Saa gaar det dem, der tror sig trygge, saa ender det for dem, deres Tale behager. (Sela)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
I Dødsriget drives de ned som Faar, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder paa dem ved Gry, deres Skikkelse gaar Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig. (Sheol h7585)
Men Gud udløser min Sjæl af Dødsrigets Haand, thi han tager mig til sig. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Frygt ej, naar en Mand bliver rig, naar hans Huses Herlighed øges;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Priser han end i Live sig selv: »De lover dig for din Lykke!« —
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig faar Lyset at skue.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgaar.
