Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Psalme. Hører dette, alle Folkeslag! vender eders Øren hid, alle Verdens Indbyggere!
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
baade ringe og høje, rige og fattige til Hobe!
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Min Mund udtaler Visdom og mit Hjertes Betænkning Forstand.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Jeg vil bøje mit Øre til Ordsprog; jeg vil udlægge min mørke Tale til Harpe.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Hvorfor skulde jeg frygte i de onde Dage, naar mine Efterstræberes Ondskab omgiver mig,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
de, som forlade sig paa deres Gods og rose sig af deres store Rigdom?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Ingen Mand kan dog udløse en Broder, han kan ikke give Gud Løsepenge for ham.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Thi deres Sjæls Genløsning vil koste meget og maa i Evighed opgives,
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
saa at han skulde kunne leve hen bestandig uden at se Graven.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Thi den vil han faa at se; de vise dø, Daaren og den ufornuftige omkomme tilsammen, og de efterlade deres Gods til andre.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Deres inderste Tanker ere, at deres Huse skulle staa evindelig, deres Boliger fra Slægt til Slægt, de kalde deres Jorder op efter deres Navn.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Dog har et Menneske, som er i Værdighed, ikke Bestand; han bliver lig Dyrene, som udryddes.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Saa gaar det dem, som ere fulde af Selvtillid; dog love deres Efterkommere det med deres Mund. (Sela)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
De lægge sig i Dødsriget som Faar, Døden skal fortære dem og de oprigtige skulle regere over dem, naar Morgenen oprinder; og Dødsriget skal afslide deres Skikkelse, saa at den ingen Bolig har mere. (Sheol h7585)
Men Gud skal forløse min Sjæl af Dødsrigets Vold, thi han antager mig. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Frygt ikke, naar en Mand bliver rig, naar hans Hus's Herlighed bliver stor;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
thi han skal slet intet tage med sig, naar han dør, hans Herlighed skal ikke fare ned efter ham.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Skønt han velsigner sin Sjæl, medens han lever, og man priser ham, fordi han gør sig til gode:
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Saa skal han dog komme til sine Fædres Slægt; i Evighed se de ikke Lyset.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Et Menneske, som er i Værdighed og ikke har Forstand, han bliver lig Dyrene, som udryddes.
