Zsoltárok 48
1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Ko e Hiva mo e Saame ki he ngaahi foha ʻo Kola. ʻOku lahi ʻa Sihova, pea ʻoku lelei ke fakamālō lahi kiate ia, ʻi he kolo ʻa hotau ʻOtua, ʻi he moʻunga ʻo ʻene māʻoniʻoni.
2 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
Ko e tuʻunga matamatalelei ʻae moʻunga ko Saione, ko e fiefiaʻanga ʻo māmani kotoa pē, ʻoku ʻi hono potu tokelau ʻae kolo ʻoe Tuʻi lahi.
3 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
ʻOku ʻilo ʻae ʻOtua ko e hūfanga ʻi hono ngaahi fale lahi ʻo ia.
4 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Pea vakai, naʻe fakataha ʻae ngaahi tuʻi, naʻa nau ʻalu atu fakataha.
5 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
Naʻa nau mamata ai, pea nau ofo; naʻa nau mamahi, pea hola.
6 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
Naʻe tuia ʻakinautolu ʻi ai ʻi he manavahē, mo e mamahi, ʻo hangē ko e fefine ʻoku langā.
7 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
ʻOku ke maumauʻi ʻae ngaahi vaka ʻo Tasisi ʻaki ʻae matangi hahake.
8 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)
Hangē ko ia naʻa mau fanongo, kuo pehē ʻemau mamata ʻi he kolo ʻa Sihova ʻoe ngaahi kautau, ʻi he kolo ʻa hotau ʻOtua: ʻe fakatuʻumaʻu ia ʻe he ʻOtua ʻo taʻengata. (Sila)
9 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
Kuo mau manatu ki hoʻo ʻaloʻofa, ʻE ʻOtua, ʻi ho loto faletapu.
10 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
ʻO hangē ko ho huafa, ʻE ʻOtua, ʻoku pehē ho ongoongolelei ki he ngaahi ngataʻanga ʻo māmani; ʻoku pito ho nima toʻomataʻu ʻi he māʻoniʻoni.
11 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
Tuku ke fiefia ʻae moʻunga ko Saione, tuku ke nekeneka ʻae ngaahi ʻofefine ʻo Siuta, ko e meʻa ʻi hoʻo ngaahi fakamaau.
12 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Mou ʻeveʻeva takatakai ʻi Saione, ʻo ʻalu fakatakamilo ʻiate ia: lau hono ngaahi fale māʻolunga ʻo ia.
13 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Mou vakai lelei ki hono ngaahi puke, tokanga ki hono ngaahi fale lahi; koeʻuhi ke mou tala ia ki he toʻutangata ʻe hoko.
14 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
“He ko e ʻOtua ni ko hotau ʻOtua ʻo lauikuonga pea taʻengata: te ne tauhi ʻakitautolu ʻo aʻu ki he mate.”
