Zsoltárok 48
1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Tonon-kira. Salamo nataon’ ny Koraïta. Lehibe Jehovah ka mendrika hoderaina indrindra, ao an-tanànan’ Andriamanitsika, ao an-tendrombohiny masìna.
2 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
Avo mahafinaritra, fifalian’ ny tany rehetra, ny tendrombohitra Ziona, eo amin’ ny ilany avaratra, tanànan’ ny Mpanjaka lehibe.
3 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
Andriamanitra ao an-tranon’ andriana ao dia nanao izay hahafantarana Azy ho fiarovana avo.
4 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Fa he! niangona ny mpanjaka maro, niara-nandroso avokoa izy.
5 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
Nijery izy ka talanjona terỳ; Very hevitra izy ka nalaky nandositra;
6 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
Hovitra no nahazo azy teo, dia tahaka ny fanaintainan’ ny vehivavy raha miteraka.
7 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
Amin’ ny rivotra avy any atsinanana no namakianao ny sambon’ i Tarsisy.
8 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)
Araka izay efa rentsika no hitantsika, tao an-tanànan’ i Jehovah, Tompon’ ny maro, tao an-tanànan’ Andriamanitsika. Andriamanitra mampitoetra azy mandrakizay. (Sela)
9 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
Efa nieritreritra ny famindram-ponao izahay, Andriamanitra ô, tao anatin’ ny tempolinao.
10 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
Araka ny anaranao, Andriamanitra ô, no fiderana Anao hatramin’ ny faran’ ny tany; feno fahamarinana ny tananao ankavanana.
11 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
Aoka hifaly ny tendrombohitra Ziona, aoka ho ravoravo ny zanaka-vavin’ Joda, noho ny fitsaranao.
12 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Manodidina an’ i Ziona ianareo, eny, mandehana manodidina azy; isao ny tilikambony,
13 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Hevero tsara ny mandany, diniho ny tranon’ andrianany, mba hambaranareo amin’ ny taranaka mandimby.
14 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
Fa izany no Andriamanitra, dia Andriamanitsika mandrakizay doria; Izy no hitarika antsika na dia hatramin’ ny fahafatesana aza.
