< Zsoltárok 48 >
1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Psalmus cantici. Filiis Core, secunda sabbati. [Magnus Dominus et laudabilis nimis, in civitate Dei nostri, in monte sancto ejus.
2 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
Fundatur exsultatione universæ terræ mons Sion; latera aquilonis, civitas regis magni.
3 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
Deus in domibus ejus cognoscetur cum suscipiet eam.
4 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Quoniam ecce reges terræ congregati sunt; convenerunt in unum.
5 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
Ipsi videntes, sic admirati sunt, conturbati sunt, commoti sunt.
6 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
Tremor apprehendit eos; ibi dolores ut parturientis:
7 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
in spiritu vehementi conteres naves Tharsis.
8 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)
Sicut audivimus, sic vidimus, in civitate Domini virtutum, in civitate Dei nostri: Deus fundavit eam in æternum.
9 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
Suscepimus, Deus, misericordiam tuam in medio templi tui.
10 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
Secundum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ; justitia plena est dextera tua.
11 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
Lætetur mons Sion, et exsultent filiæ Judæ, propter judicia tua, Domine.
12 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Circumdate Sion, et complectimini eam; narrate in turribus ejus.
13 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Ponite corda vestra in virtute ejus, et distribuite domos ejus, ut enarretis in progenie altera.
14 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
Quoniam hic est Deus, Deus noster in æternum, et in sæculum sæculi: ipse reget nos in sæcula.]