Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Neghmichilerning béshigha tapshurulup oqulsun dep, Korahning oghulliri üchün yézilghan küy: — Barliq qowmlar, Xudani alqishlanglar! Uninggha yuqiri awazinglar bilen xushalliq tentenisini yangritinglar!

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Chünki Hemmidin Aliy Bolghuchi, Perwerdigar, dehshetlik we heywetliktur, Pütkül jahanni sorighuchi büyük Padishahtur.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

U bizge xelqlerni boysundurup, Bizni el-milletler üstige hakim qilidu.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

U biz üchün mirasimizni tallap, Yeni Özi söygen Yaqupning pexri bolghan zéminni békitip berdi. (Sélah)

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Xuda tentene sadasi ichide, Perwerdigar sunay sadasi ichide yuqirigha kötürüldi;

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Xudagha naxsha-küy éytinglar, naxsha-küy éytinglar! Padishahimizgha naxsha-küy éytinglar, naxsha-küy éytinglar!

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Xuda pütkül jahanning padishahidur; Zéhninglar bilen uninggha naxsha-küy éytinglar!

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Xuda eller üstide höküm süridu; U Özining pak-muqeddeslikining textide olturidu.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

El-yurtlarning kattiliri jem bolup, Ibrahimning Xudasining xelqige qoshuldi; Chünki jahandiki barliq qalqanlar Xudagha tewedur; U neqeder aliydur!