Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

För sångmästaren; av Koras söner; en psalm. Klappen i händerna, alla folk, höjen jubel till Gud med fröjderop.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Ty HERREN är den Högste, fruktansvärd är han, en stor konung över hela jorden.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Han tvingar folk under oss och folkslag under våra fötter.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Han utväljer åt oss vår arvedel, Jakobs, hans älskades, stolthet. (Sela)

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Gud har farit upp under jubel, HERREN, under basuners ljud.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Lovsjungen Gud, lovsjungen; lovsjungen vår konung, lovsjungen.

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Ty Gud är konung över hela jorden; lovsjungen honom med en sång.

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Gud är nu konung över hedningarna, Gud har satt sig på sin heliga tron.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Folkens ypperste hava församlat sig till att bliva ett Abrahams Guds folk. Ty Gud tillhöra de som äro jordens sköldar; högt är han upphöjd.