Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Načelniku gódbe; med nasledniki Koretovimi, psalm. Vsa ljudstva ploskajte z roko, ukajte Bogu z donečim glasom.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Ker Gospod najvišji, čestiti, kralj velik je nad vso zemljo.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

V hlev goni ljudstva, v naš kraj, in narode v kraj naših nóg.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Odbira nam posestvo naše, diko Jakoba, katerega ljubi nad vse.

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Gor gré Bog z veselim glasom, Gospod s trombe bučanjem.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Prepevajte Bogu, prepevajte; prepevajte kralju našemu, prepevajte!

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Ker vse zemlje kralj je Bog, prepevajte s pesmijo ukovito!

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Bog kraljuje nad narodi; Bog sedí na prestolu svetosti svoje.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Radovoljni se zbirajo iz ljudstev, ljudstvo Boga Abrahamovega, ker Božje so hrambe dežele; silno je vzvišen.