Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Dura buʼaa faarfattootaatiif. Faarfannaa Ilmaan Qooraahi. Isin saboonni hundinuu harka keessan rukutaa; sagalee ol fudhadhaatii gammachuudhaan Waaqaaf ililchaa.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Waaqayyo Waaqa Waan Hundaa Olii, Mootichi guddaan lafa hundumaa, sodaachisaadhaatii!

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Inni saboota nu jala, namootas miilla keenya jala galcheera.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Innis nu warra Yaaqoob isa inni jaallate sanaaf ulfina taaneef, dhaala keenya nuu fileera.

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Waaqni ililleedhaan, Waaqayyo sagalee malakataatiin ol baʼe.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Faarfannaa galataa Waaqaaf faarfadhaa; faarfannaa galataa faarfadhaa; faarfannaa galataa Mootii keenyaaf faarfadhaa; faarfannaa galataa faarfadhaa.

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Waaqni Mootii lafa hundaa ti; faarfannaa galataa hubannaadhaan faarfadhaa.

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Waaqni saboota irratti Mootii dha; Waaqni teessoo isaa qulqulluu irra taaʼeera.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Qondaaltonni sabootaa, akkuma saba Waaqa Abrahaamitti walitti qabamu; mootonni lafa irraa kan Waaqaatii; innis guddisee ol ol jedheera.