Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!