Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Don mai bi da kaɗe-kaɗe. Ta’Ya’yan Kora maza. Zabura ce. Ku tafa hannuwanku, dukanku al’ummai; ku yi sowa ga Allah da muryoyin farin ciki.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Ubangiji Mafi Ɗaukaka mai banmamaki ne, Sarki ne mai girma a bisa dukan duniya!

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Ya rinjayi al’ummai a ƙarƙashinmu, mutane kuma a ƙarƙashin ƙafafunmu.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Ya zaɓar mana gādonmu, abar taƙamar Yaƙub, wanda yake ƙauna. (Sela)

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Allah ya haura a cikin sowa ta farin ciki, Ubangiji ya haura a cikin ƙarar ƙahoni.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Ku rera yabai ga Allah, ku rera yabai; ku rera yabai ga Sarkinmu, ku rera yabai.

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Gama Allah shi ne Sarkin dukan duniya; ku rera zabura ta yabo gare shi.

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Allah yana mulki a bisa al’ummai; Allah yana zama a kan kursiyinsa mai tsarki.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Manyan mutanen al’ummai sun taru a matsayin mutanen Allah na Ibrahim, gama sarkunan duniya na Allah ne; ana ɗaukaka shi ƙwarai.