Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Dem Musikmeister, von den Korahiten, ein Psalm. Ihr Völker alle, klatscht in die Hände,

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Denn der HERR, der Höchste, ist furchtbar, ein mächtiger König über die ganze Erde.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Er hat Völker unter unsre Herrschaft gebeugt und Völkerschaften unter unsre Füße;

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

er hat uns unser Erbteil auserwählt, den Stolz Jakobs, den er liebt. (SELA)

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Aufgefahren ist Gott unter Jauchzen, der HERR beim Schall der Posaunen.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Lobsinget Gott, lobsinget, lobsingt unserm König, lobsinget!

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Denn König der ganzen Erde ist Gott: so singt ihm denn ein kunstvolles Lied!

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Gott ist König geworden über die Völker, Gott hat sich gesetzt auf seinen heiligen Thron.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Die Edlen der Völker haben sich versammelt als das Volk des Gottes Abrahams; denn Gott sind untertan die Schilde der Erde: hoch erhaben steht er da.