Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Dem Sangmeister. Ein Psalm der Söhne Korahs.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Ihr Völker alle, klatscht in die Hände, / Jauchzt Elohim mit Jubelschall!

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Denn Jahwe ist hoch, ist furchtbar, / Ein großer König in aller Welt.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Er beugte Völker unter uns / Und legte uns Leute zu Füßen.

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Er wählte uns unser Erbe aus, / Die Herrlichkeit Jakobs, den er liebt. (Sela)

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Elohim steigt unter Jauchzen empor, / Jahwe beim Klange des Widderhorns.

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Lobsingt Elohim, lobsinget! / Lobsingt unserm König, lobsinget!

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Denn aller Welt König ist Elohim. / Singt ihm ein Huldigungslied!

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Königlich herrscht Elohim über Völker, / Elohim sitzt auf seinem heiligen Thron. Der Völker Fürsten versammeln sich / Als Volk des Gottes Abrahams. / Denn der Erde Schilde sind Elohims. / Er ist gewaltig erhaben!