Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Přednímu zpěváku z synů Chóre, žalm. Všickni národové plésejte rukama, trubte Bohu s hlasitým prozpěvováním.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Nebo Hospodin nejvyšší, hrozný, jest král veliký nade vší zemi.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Uvozuje lidi v moc naši, a národy pod nohy naše.

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

Oddělil nám za dědictví naše slávu Jákobovu, kteréhož miloval. (Sélah)

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Vstoupil Bůh s troubením, Hospodin s zvukem trouby.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Žalmy zpívejte Bohu, zpívejte; zpívejte žalmy králi našemu, zpívejte.

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Nebo král vší země Bůh jest, zpívejte žalmy rozumně.

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Kralujeť Bůh nad národy, Bůh sedí na trůnu svém svatém.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Knížata národů připojili se k lidu Boha Abrahamova; nebo pavézy země Boží jsou, pročež on náramně vyvýšen jest.