Zsoltárok 47

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Zborovođi. Sinova Korahovih. Psalam. Narodi svi, plješćite rukama, kličite Bogu glasom radosnim.

2 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Jer Jahve je to - svevišnji, strašan, kralj velik nad zemljom svom.

3 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Narode je nama podložio, pogane stavio pod noge naše,

4 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

baštinu nam odabrao - ponos Jakova, svoga ljubimca.

5 Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

Uzlazi Bog uz klicanje, Jahve uza zvuke trublje.

6 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Pjevajte Bogu, pjevajte, pjevajte kralju našemu, pjevajte!

7 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Jer on je kralj nad zemljom svom, pjevajte Bogu, pjevači vrsni!

8 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

Bog kraljuje nad narodima, stoluje Bog na svetom prijestolju.

9 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Prvaci se pribiru poganski k narodu Boga Abrahamova. Božji su svi vlastodršci zemlje, nad svima on je uzvišen.