Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Koramma dwom. Wɔto no “alamot” sanku nne so. Onyankopɔn ne yɛn guankɔbea ne yɛn ahoɔden, amanehunu mu boafo a ɔwɔ hɔ bere biara.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Enti sɛ asase ani dan butuw, na mmepɔw tutu kogu po ase a, yɛrensuro,

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

sɛ po bɔ asorɔkye na ehuru na ɛma nkoko wosow mpo a, yɛrensuro.

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Asuten bi wɔ hɔ a ne nsuwansuwa de anigye ba Onyankopɔn kuropɔn mu, beae kronkron a Ɔsorosoroni no te.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Onyankopɔn te kuropɔn no mu, na ɔrenhwe ase; Onyankopɔn bɛboa no anɔpahema.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Amanaman yɛ hoo, na ahenni hwehwe ase; ɔma ne nne so ma asase nan.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Asafo Awurade ka yɛn ho. Yakob Nyankopɔn yɛ yɛn aban.

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Bra bɛhwɛ Awurade nnwuma, ɔsɛe a ɔde aba asase no so.

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Ɔma akodi gyae kosi asase ano. Obubu agyan mu na ɔsɛe peaw; ɔde ogya hyew nkatabo.

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Monyɛ komm na munhu sɛ me ne Onyankopɔn; wɔbɛma me so wɔ amanaman no mu, wɔbɛma me so wɔ asase so.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Asafo Awurade ka yɛn ho; Yakob Nyankopɔn yɛ yɛn aban. Wɔde ma dwonkyerɛfo.