Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Til sangmesteren; av Korahs barn; efter Alamot; en sang. Gud er vår tilflukt og vår styrke, en hjelp i trengsler, funnet såre stor.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Derfor frykter vi ikke, om jorden omskiftes, og om fjell rokkes i havets hjerte,

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

om dets bølger bruser og skummer, og fjell bever ved dets overmot. (Sela)

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

En strøm - dens bekker gleder Guds stad, den Høiestes hellige bolig.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Gud er midt i den, den skal ikke rokkes; Gud hjelper den når morgenen bryter frem.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Folkeferd bruste, riker blev rokket; han lot sin røst høre, jorden smeltet.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Herren, hærskarenes Gud, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. (Sela)

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Kom, se Herrens gjerninger, som har gjort ødeleggelse på jorden!

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Han gjør ende på krigene over hele jorden, bryter buen sønder og hugger spydet av; vognene brenner han op med ild.

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Hold op og kjenn at jeg er Gud! Jeg er ophøiet iblandt folkene, ophøiet på jorden.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Herren, hærskarenes Gud, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. (Sela)