Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Fitsolohañe naho haozaran-tika t’i Andrianañahare, Mpañolotse t’ie ampoheke tendrek’ aniany.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Aa le tsy ho hemban-tika ndra te migorobañe ty tane, ndra midorasitse mb’am-po’ i riakey o vohitseo.

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

Ndra te mitroñe naho mamore i riakey, ndra te miezeñezeñe amy fitoabora’ o alo’eo o vohitseo. Selà

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Eo ty oñe mahafale ty rovan’ añahare amo fitsiritsioha’eo, ty kivoho masi’ i Andindimoneñey.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Añivo’e ao t’i Andrianañahare, le tsy hasiotse; hañimb’aze t’i Andrianañahare te manjirik’andro.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Nidabadoa o kilakila ondatio, niozoñozoñe o fifeheañeo; nipazake i fiarañanaña’ey, nitranake ty tane.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Aman-tika t’Iehovà’ i Màroy; fipaliran-tika t’i Andrianañahare’ Iakobe.

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Mb’etoa, mahaoniña o tolon-draha’ Iehovào, o raha mampangebahebake nanoe’e an-tane atoio.

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Ampitsiñe’e sikal’añ’olo-tane añe o alio; peñapeñafe’e o faleo, pozahe’e o lefoñeo, sodora’e añ’afo o sareten-tafikeo.

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Mijihera, vaho mahafohina te izaho ro Andrianañahare; onjoneñe amo fifeheañeo iraho, izonjonañe an-tane atoy!

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Aman-tika t’Iehovà’ i Màroy; fipaliran-tika t’i Andrianañahare’ Iakobe. Selà