Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Ya Mukulu wa Bayimbi: Zabbuli ya Batabani ba Koola. Katonda kye kiddukiro kyaffe, era ge maanyi gaffe; omubeezi ddala atabulawo mu kulaba ennaku.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Kyetunaavanga tulema okutya, ensi ne bw’eneeyuuguumanga, ensozi ne bwe zinaasiguulukukanga ne zigwa mu buziba bw’ennyanja;

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

amazzi g’ennyanja ne bwe ganaayiranga ne gabimba ejjovu ensozi ne zikankana olw’okwetabula kwago.

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Waliwo omugga, emyala gyagwo gisanyusa ekibuga kya Katonda, kye kifo ekitukuvu ekya Katonda Ali Waggulu Ennyo.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Tekirigwa kubanga Katonda mw’abeera. Katonda anaakirwaniriranga ng’obudde bunaatera okukya.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Amawanga geetabula, obwakabaka bugwa; ayimusa eddoboozi lye ensi n’esaanuuka.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Mukama ow’Eggye ali naffe, Katonda wa Yakobo kye kigo kyaffe.

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Mujje, mulabe Mukama by’akola, mulabe nga bw’afaafaaganya ensi.

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Y’akomya entalo mu nsi yonna; akutula emitego gy’obusaale, effumu alimenyaamenya; amagaali n’engabo abyokya omuliro.

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Musiriikirire mutegeere nga nze Katonda. Nnaagulumizibwanga mu mawanga. Nnaagulumizibwanga mu nsi.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Katonda ow’Eggye ali naffe; Katonda wa Yakobo kye kigo kyaffe.