Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

In finem, filiis Core pro arcanis, Psalmus. Deus noster refugium, et virtus: adiutor in tribulationibus, quæ invenerunt nos nimis.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Propterea non timebimus dum turbabitur terra: et transferentur montes in cor maris.

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

Sonuerunt, et turbatæ sunt aquæ eorum: conturbati sunt montes in fortitudine eius.

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Fluminis impetus lætificat civitatem Dei: sanctificavit tabernaculum suum Altissimus.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Deus, in medio eius, non commovebitur: adiuvabit eam Deus mane diluculo.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Conturbatæ sunt gentes, et inclinata sunt regna: dedit vocem suam, mota est terra.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Venite, et videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram:

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

auferens bella usque ad finem terræ. Arcum conteret, et confringet arma: et scuta comburet igni:

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Vacate, et videte quoniam ego sum Deus: exaltabor in gentibus, et exaltabor in terra.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.