< Zsoltárok 46 >
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
Ein Lied der Kinder Korah von der Jugend, vorzusingen. Gott ist unsere Zuversicht und Stärke, eine Hilfe in den großen Nöten, die uns getroffen haben.
2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
Darum fürchten wir uns nicht, wenngleich die Welt unterginge und die Berge mitten ins Meer sänken,
3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)
wenngleich das Meer wütete und wallete und von seinem Ungestüm die Berge einfielen. (Sela)
4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
Dennoch soll die Stadt Gottes fein lustig bleiben mit ihren Brünnlein, da die heiligen Wohnungen des Höchsten sind.
5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
Gott ist bei ihr drinnen, darum wird sie wohl bleiben; Gott hilft ihr frühe.
6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
Die Heiden müssen verzagen und die Königreiche fallen; das Erdreich muß vergehen, wenn er sich hören läßt.
7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)
Der HERR Zebaoth ist mit uns, der Gott Jakobs ist unser Schutz. (Sela)
8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
Kommt her und schauet die Werke des HERRN, der auf Erden solch Zerstören anrichtet,
9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
der den Kriegen steuert in aller Welt, der Bogen zerbricht, Spieße zerschlägt und Wagen mit Feuer verbrennt.
10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
Seid stille und erkennet, daß ich Gott bin! Ich will Ehre einlegen unter den Heiden, ich will Ehre einlegen auf Erden.
11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)