Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Sang; til Alamoth.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Gud er vor Tillid og Styrke, en Hjælp i Angester, prøvet til fulde.

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

Derfor ville vi ikke frygte, om end Jorden forandres, og Bjergene synke ned i Havets Dyb;

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

om end Vandene deri bruse og oprøres, Bjergene bæve for dets Vælde. (Sela)

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Men en Strøm med sine Bække glæder Guds Stad, Helligdommen, den Højestes Boliger.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Gud er midt i den, den skal ikke rokkes; Gud skal hjælpe den, naar Morgenen frembryder.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Hedningerne brusede, Rigerne bevægedes; han udgav sin Røst, Jorden smeltedes.

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Herren Zebaoth er med os, Jakobs Gud er vor faste Borg. (Sela)

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Kommer, ser Herrens Gerninger, hvorledes han har anrettet Ødelæggelser paa Jorden.

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Han, som kommer Krigene til at holde op indtil Jordens Ende, sønderbryder Buen og afhugger Spydet, opbrænder Vognene med Ild.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Lader af og vider, at jeg er Gud, ophøjet iblandt Hedningerne, ophøjet paa Jorden. Herren Zebaoth er med os, Jakobs Gud er vor faste Borg. (Sela)