Zsoltárok 46

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Přednímu kantoru z synů Chóre, píseň na alamot. Bůh jest naše útočiště i síla, ve všelikém ssoužení pomoc vždycky hotová.

2 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

A protož nebudeme se báti, byť se pak i země podvrátila, a zpřevracely se hory do prostřed moře.

3 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

Byť i ječely, a kormoutily se vody jeho, a hory se rozrážely od dutí jeho. (Sélah)

4 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Potok a pramenové jeho obveselují město Boží, nejsvětější z příbytků Nejvyššího.

5 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Bůh jest u prostřed něho, nepohneť se; přispějeť jemu Bůh na pomoc hned v jitře.

6 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

Když hlučeli národové, a pohnula se království, vydal hlas svůj, a rozplynula se země.

7 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

Hospodin zástupů jest s námi, hradem vysokým jest nám Bůh Jákobův. (Sélah)

8 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

Poďte, vizte skutky Hospodinovy, jakýchť jest pustin nadělal na zemi.

9 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

Přítrž činí bojům až do končin země, lučiště láme, kopí posekává, a vozy spaluje ohněm,

10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Mluvě: Upokojtež se, a vězte, žeť jsem já Bůh, kterýž vyvýšen budu mezi národy, vyvýšen budu na zemi.

11 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)

Hospodin zástupů jest s námi, hradem vysokým jest nám Bůh Jákobův. (Sélah)