Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

För sångmästaren; av Koras söner; en sång.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Gud, med våra öron hava vi hört, våra fäder hava förtäljt därom för oss: om den gärning du gjorde i deras dagar, i forntidens dagar.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Det var du som med din hand utrotade hedningarna, men planterade dem; du fördärvade andra folk, men dem lät du utbreda sig.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Ty icke med sitt svärd intogo de landet, och deras egen arm gav dem icke seger, utan din högra hand och din arm och ditt ansiktes ljus, ty du hade behag till dem.

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Du, densamme, är min konung, o Gud; så tillsäg nu Jakob seger.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Med din hjälp kunna vi stöta ned våra ovänner och i ditt namn förtrampa våra motståndare.

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Ty icke på min båge förlitar jag mig, och mitt svärd kan icke giva mig seger;

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

nej, du giver oss seger över våra ovänner, och dem som hata oss låter du komma på skam.

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Gud lova vi alltid, och ditt namn prisa vi evinnerligen. (Sela)

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Och dock har du nu förkastat oss och låtit oss varda till blygd, och du drager icke ut med våra härar.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du låter oss vika tillbaka för ovånnen, och de som hata oss taga sig byte.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du låter oss bliva uppätna såsom får, och bland hedningarna han du förstrött oss.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du säljer ditt folk för ett ringa pris, stor är icke den vinst du har gjort därpå.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Du låter oss bliva till smälek för våra grannar, till spott och hån för dem som bo omkring oss.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Du gör oss till ett ordspråk bland hedningarna, du låter folken skaka huvudet åt oss.

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Hela dagen är min smälek inför mig, och blygsel höljer mitt ansikte,

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

när jag hör smädarens och lastarens tal, när jag ser fienden och den hämndgirige.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Allt detta har kommit över oss, och vi hava dock icke förgätit dig, ej heller svikit ditt förbund.

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Våra hjärtan avföllo icke, och våra steg veko ej av ifrån din väg,

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

så att du därför har krossat oss i schakalers land och övertäckt oss med dödsskugga.

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Om vi hade förgätit vår Guds namn och uträckt våra händer till en främmande gud,

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

månne icke Gud skulle hava utrannsakat det, han som känner hjärtats lönnligheter?

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Nej, för din skull varda vi dödade hela dagen och bliva aktade såsom slaktfår.

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Vakna upp; varför sover du, Herre? Vakna, förkasta oss icke för alltid.

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Varför döljer du ditt ansikte och förgäter vårt lidande och trångmål?

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Se, vår själ är nedböjd i stoftet, vår kropp ligger nedtryckt till jorden. Stå upp till vår hjälp, och förlossa oss för din nåds skull.