Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

En undervisning Korah barnas, till att föresjunga. Gud, vi hafve med våra öron hört, våre fäder hafva det förtäljt oss, hvad du i deras dagar gjort hafver fordom.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Du hafver med dine hand fördrifvit Hedningarna; men dem hafver du insatt. Du hafver förderfvat folken; men dem hafver du utvidgat.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Ty de hafva icke intagit landet genom sitt svärd, och deras arm halp dem intet; utan din högra hand, din arm och ditt ansigtes ljus; ty du hade ett behag till dem.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Gud, du äst den samme min Konung, som Jacob hjelp tillsäger.

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Igenom dig skole vi nederslå våra fiendar. I ditt Namn vilje vi undertrampa dem som sig emot oss sätta.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Ty Jag förlåter mig icke uppå min båga, och mitt svärd kan intet hjelpa mig;

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Utan du hjelper oss ifrå våra fiendar, och gör dem till skam, som hata oss.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

Vi vilje dagliga berömma oss af Gudi, och tacka dino Namne evinnerliga. (Sela)

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Hvi bortdrifver du då nu oss, och låter oss till skam varda; och drager icke ut i vårom här?

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Du låter oss fly för våra fiendar, att de, som oss hata, skola beröfva oss.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du låter uppäta oss såsom får, och förströr oss ibland Hedningarna.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du säljer ditt folk förgäfves, och tager der intet före.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du gör oss till smälek vårom grannom; till spott och hån dem som omkring oss äro.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Du gör oss till ett ordspråk ibland Hedningarna, och att folken rista hufvudet öfver oss.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Dagliga är min smälek för mig, och mitt ansigte är fullt med skam;

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Att jag måste de försmädare och lastare höra, och fienderna och de hämndgiruga se.

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Allt detta är öfver oss kommet, och vi hafve dock intet förgätit dig, eller otroliga i ditt förbund handlat.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Vårt hjerta är icke affallet, eller vår gång viken ifrå din väg;

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Att du så sönderslår oss ibland drakar, och öfvertäcker oss med mörker.

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Om vi vår Guds Namn förgätit hade, och våra händer upplyft till en främmande Gud;

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Det kunde Gud väl finna. Nu känner han ju vår hjertans grund.

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Ty vi varde ju dagliga för dina skull dräpne, och äro räknade såsom slagtefår.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Uppväck dig, Herre; hvi sofver du? Vaka upp, och bortdrif oss icke med allo.

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Hvi fördöljer du ditt ansigte; och förgäter vårt elände och tvång?

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Ty vår själ är nederböjd till jordena; vår buk låder vid jordena.

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Statt upp, hjelp oss, och förlös oss, för dina godhets skull.