Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Ó Deus, nós ouvimos com os nossos ouvidos, e nossos paes nos teem contado a obra que fizeste em seus dias, nos tempos da antiguidade.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Como expelliste as nações com a tua mão e os plantaste a elles: como affligiste os povos e os derribaste.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Pois não conquistaram a terra pela sua espada, nem o seu braço os salvou, mas a tua dextra e o teu braço, e a luz da tua face, porquanto te agradaste d'elles.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Tu és o meu Rei, ó Deus: ordena salvações para Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Por ti escornearemos os nossos inimigos: pelo teu nome pizaremos os que se levantam contra nós:
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Pois eu não confiarei no meu arco, nem a minha espada me salvará.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Mas tu nos salvaste dos nossos inimigos, e confundiste os que nos aborreciam.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Em Deus nos gloriamos todo o dia, e louvamos o teu nome eternamente (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Mas agora tu nos rejeitaste e nos confundiste, e não saes com os nossos exercitos.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Faze-nos retirar do inimigo, e aquelles que nos odeiam nos saqueiam para si.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Tu nos entregaste como ovelhas para comer, e nos espalhaste entre as nações.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Tu vendes por nada o teu povo, e não augmentas a tua riqueza com o seu preço.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Tu nos pões por opprobrio aos nossos visinhos, por escarneo e zombaria de aquelles que estão á roda de nós.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Tu nos pões por proverbio entre as nações, por movimento de cabeça entre os povos.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
A minha confusão está constantemente diante de mim, e a vergonha do meu rosto me cobre:
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Á voz d'aquelle que affronta e blasphema, por causa do inimigo e do vingador.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Tudo isto nos sobreveiu: comtudo não nos esquecemos de ti, nem nos houvemos falsamente contra o teu concerto.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
O nosso coração não voltou atraz, nem os nossos passos se desviaram das tuas veredas;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Ainda que nos quebrantaste n'um logar de dragões, e nos cobriste com a sombra da morte.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Se nós esquecemos o nome do nosso Deus, e estendemos as nossas mãos para um deus estranho,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Porventura não esquadrinhará Deus isso? pois elle sabe os segredos do coração.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Sim, por amor de ti, somos mortos todo o dia: somos tidos na conta de ovelhas para o matadouro.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Desperta, porque dormes, Senhor? acorda, não nos rejeites para sempre.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Porque escondes a tua face, e te esqueces da nossa miseria e da nossa oppressão?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Pois a nossa alma está abatida até ao pó; o nosso ventre se apega á terra.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Levanta-te em nosso auxilio, e resgata-nos por amor das tuas misericordias.
