< Zsoltárok 44 >

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
MAING Kot, se ronger ki salong at, sam at oko kasokasoi ong kit er, me kom kotin wiadar ni ar ansau mas.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Kom kotin pakiweier men liki kan ki lim omui, ap wilian ir di; kom kotin koko sang wei kan, ap id katotoe ir ala.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Pwe re sota kaloedier sap o ki ar kodlas, o pa arail sota katepa ong ir, pwe pali maun omui o lim omui, o marain en silang omui; pweki kom kotin kupura irail er.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Pwe komui Kot ai Nanmarki, me inauki ong Iakop, en sauasa i.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Komui, me se pan kawekila at imwintiti kan; ni mar omui me se pan tiakekidi me kin palian kit.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Pwe i sota kin kaporoporeki ai kasik katieu, o ai kodlas sota kak dore ia la.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Pwe komui me kin sauasa kit sang at imwintiti kan, o kom kin kanamenokala, me kailong kin kit.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Ran karos se pan kapinga Kot, o se pan danke ong mar omui kokolata. (Sela)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Ari so, kom kotin likidmalie kin kit ala, pwe sen lisela, o komui sota iang at karis akan.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Kom kotin mueid ong at imwintiti, ren paki kit wei, o me kailong kin kit, kin kulia sang at kapwa.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Kom kotin mueid ong ir, ren kawe kit ala dueta sip oko, o kom kotin kamueit kit pasang nan pung en men liki kan.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Kom netikila sapwilim omui kan ni pwai sued, a komui ap sota kapwapwa kilar.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Kom kin kotin wiai ong kit, sen kankaurur ren men imp at, o lalaue o sarodi ren me kapil kit pena.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Kom kotin wia kin kit karasepa eu ren men liki kan o aramas akan kin dueduälok kin kit.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
I kin saro nin ran karos o mas ai me dir en namenok,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Ni ai rongerong aramas morsued o lalaue, o ni ai kilekilang ai imwintiti o me kin akdepuk kan.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Mepukat karos lel dong kit er, ari so, se sota kak monokela komui, de wia dip ong sapwilim omui inau.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Mongiong at sota pupwei sang komui, o se sota wuki wei sang al omui.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
A komui kawe kit alar ni wasan man sued, o kom kadupale kidi mot en mela.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Ma se monokela mar en at Kol, o pokada pa at ong amen kot,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Kot sota pan kotin diarada? Pwe a kotin mangi lol en mongiong at.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Pwe kit kin kalokoloke kin komui ni ran karos, o kit rasong sip me pan kamela.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Maing, kom kotida! Da me kom kotin saimokela? Kotin opada wasa, o der kasapoke kit ala kokolata!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Da me kom kotin karirila silang omui, o kotin maliela at luet o at kalokolok?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Pwe ngen it poridier ni pwel par; kaped it pas ong pwel.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Kom kotida, sauasa kit, o dore kit ala pweki omui kalangan.

< Zsoltárok 44 >