Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Til songmeisteren; av Korahs born; ein salme til lærdom. Gud, me hev høyrt med våre øyro, våre feder hev fortalt oss den gjerning du gjorde i deira dagar, i forne dagar.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Du dreiv ut heidningarne med di hand, men deim planta du; du øydelagde folkeslag, men deim breidde du ut.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

For ikkje med sitt sverd vann dei landet, og deira arm gav deim ikkje siger, men di høgre hand og din arm og ditt andlits ljos; for du hadde hugnad i deim.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Du, Gud, er min konge; byd at Jakob skal verta frelst!

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Ved deg skal me støyta ned våre fiendar, ved ditt namn skal me treda under føter deim som reiser seg imot oss.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

For min boge lit eg ikkje på, og mitt sverd gjev meg ikkje siger.

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Men du gjev oss siger yver våre fiendar, og deim som hatar oss, gjer du til skammar.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

Av Gud rosar me oss all dagen og lovar ditt namn til æveleg tid. (Sela)

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Og endå hev du støytt oss burt og gjort oss til skam, og du dreg ikkje ut med våre herar.

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Du let oss vika attende for fienden, og dei som hatar oss, fær seg herfang.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du gjev oss burt som sauer til å eta upp, og spreider oss ikring millom heidningarne.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du sel ditt folk for ingen ting, og ikkje set du høg pris på deim.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du gjer oss til hæding for våre grannar, til spott og spe for deim som bur ikring oss.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Du gjer oss til eit ordtøke millom heidningarne; dei rister på hovudet åt oss millom folki.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Heile dagen stend mi skam for mine augo, og blygsl breider seg yver mitt andlit,

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

ved røysti av spottaren og hædaren, ved syni av fienden og den hemngiruge.

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Alt dette er kome yver oss, endå me ikkje hev gløymt deg og ikkje svike di pakt.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Vårt hjarta veik ikkje frå deg, og våre stig sveiv ikkje ut av din veg,

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

at du skulde slå oss sund der sjakalar bur, og breida oss ned i daudeskugge.

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Hadde me gløymt vår Guds namn og rett våre hender ut til ein framand gud,

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

skulde Gud då ikkje ransaka det? for han kjenner hjartans løyndomar.

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Men for di skuld vert me drepne all dagen, me er rekna som slagtesauer.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Vakna upp! Kvi søv du, Herre? Vakna då, støyt ikkje burt for alltid!

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Kvi løyner du di åsyn, gløymer vår armodsdom og vår trengsla?

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

For vår sjæl er nedbøygd i moldi, vår likam nedtrykt til jordi.

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Statt upp til hjelp for oss, og løys oss ut for din nåde skuld!