Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Ya mukulu wa bayimbi. Zabbuli ya Batabani ba Koola. Ayi Katonda, twawulira n’amatu gaffe, bajjajjaffe baatubuulira, ebyo bye wakola mu biro byabwe, mu nnaku ez’edda ezaayita.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Nga bwe wagoba amawanga mu nsi n’ogiwa bajjajjaffe, wasaanyaawo amawanga n’okulaakulanya bajjajjaffe.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Ekitala kyabwe si kye kyabaleetera okuwangula ensi, n’omukono gwabwe si gwe gwabalokola; wabula baawangula n’omukono gwo ogwa ddyo awamu n’obulungi bwo, kubanga wabaagala.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Ggwe oli Kabaka wange, era Katonda wange; awa Yakobo obuwanguzi.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Ku lulwo tunaawangulanga abalabe baffe; ku lw’erinnya lyo tunaalinnyiriranga abalabe baffe.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Ddala ddala omutego gwange ogw’obusaale si gwe neesiga, n’ekitala kyange si kye kimpa obuwanguzi.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Wabula ggwe otulokola mu balabe baffe, n’oswaza abo abatuyigganya.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Twenyumiririza mu Katonda olunaku lwonna. Era tunaatenderezanga erinnya lyo emirembe gyonna.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Naye kaakano otusudde ne tuswala; era tokyatabaala na magye gaffe.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Watuzza emabega okuva mu bifo mwe twali ng’abalabe baffe balaba, abatuyigganya ne batunyaga.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Watuwaayo okuliibwa ng’endiga; n’otusaasaanya mu mawanga.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Watunda abantu bo omuwendo mutono nnyo, n’otobaako ky’oganyulwa.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Watufuula ekivume eri baliraanwa baffe, ekinyoomebwa era ekisekererwa abo abatwetoolodde.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Otufudde ekinyoomebwa mu mawanga gonna; era abantu banyeenya emitwe gyabwe.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Nswazibwa obudde okuziba, amaaso gange ne gajjula ensonyi,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
olw’abo abangigganya, abanvuma nga tebandabamu ka buntu, olw’omulabe amaliridde okuwoolera eggwanga.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Ebyo byonna bitutuseeko, newaakubadde nga tetukwerabidde, wadde obutagondera ndagaano yo.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Omutima gwaffe tegukuvuddeeko, so tetugaanyi kutambulira mu kkubo lyo.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Naye ggwe otubonerezza n’otulekera emisege, n’otuleka mu kizikiza ekikutte.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Ddala singa twerabira erinnya lya Katonda waffe, ne tusinza katonda omulala,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
ekyo Katonda waffe teyandikizudde? Kubanga ye amanyi n’ebikisibwa mu mutima.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Katonda waffe, tetukuvuddeeko, kubanga ku lulwo tuttibwa obudde okuziba, era tuli ng’endiga ez’okusalibwa.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Golokoka Ayi Mukama, lwaki weebase? Zuukuka! Totusuula Ayi Mukama!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Lwaki otwekwese? Lwaki tofaayo ku kulumwa kwaffe n’okujoogebwa?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Ddala ddala tusuuliddwa mu nfuufu; tuli ku ttaka.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Golokoka otuyambe; tulokole olw’okwagala kwo okutaggwaawo.
