Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
in finem filiis Core ad intellectum
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Deus auribus nostris audivimus patres nostri adnuntiaverunt nobis opus quod operatus es in diebus eorum in diebus antiquis
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
manus tua gentes disperdit et plantasti eos adflixisti populos et expulisti eos
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
nec enim in gladio suo possederunt terram et brachium eorum non salvavit eos sed dextera tua et brachium tuum et inluminatio faciei tuae quoniam conplacuisti in eis
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
tu es ipse rex meus et Deus meus qui mandas salutes Iacob
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
in te inimicos nostros ventilabimus cornu et in nomine tuo spernemus insurgentes in nobis
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
non enim in arcu meo sperabo et gladius meus non salvabit me
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
salvasti enim nos de adfligentibus nos et odientes nos confudisti
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
in Deo laudabimur tota die et in nomine tuo confitebimur in saeculum diapsalma
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
nunc autem reppulisti et confudisti nos et non egredieris in virtutibus nostris
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
avertisti nos retrorsum post inimicos nostros et qui oderunt nos diripiebant sibi
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
dedisti nos tamquam oves escarum et in gentibus dispersisti nos
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
vendidisti populum tuum sine pretio et non fuit multitudo in commutationibus nostris
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
posuisti nos obprobrium vicinis nostris subsannationem et derisum his qui in circuitu nostro
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
posuisti nos in similitudinem gentibus commotionem capitis in populis
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
tota die verecundia mea contra me est et confusio faciei meae cooperuit me
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
a voce exprobrantis et obloquentis a facie inimici et persequentis
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
haec omnia venerunt super nos nec obliti sumus te et inique non egimus in testamento tuo
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
et non recessit retrorsum cor nostrum et declinasti semitas nostras a via tua
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
quoniam humiliasti nos in loco adflictionis et cooperuit nos umbra mortis
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
si obliti sumus nomen Dei nostri et si expandimus manus nostras ad deum alienum
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
nonne Deus requiret ista ipse enim novit abscondita cordis quoniam propter te mortificamur omni die aestimati sumus sicut oves occisionis
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
exsurge quare dormis Domine exsurge et ne repellas in finem
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
quare faciem tuam avertis oblivisceris inopiae nostrae et tribulationis nostrae
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
quoniam humiliata est in pulvere anima nostra conglutinatus est in terra venter noster
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
exsurge adiuva nos et redime nos propter nomen tuum
