Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
[Psalm lun Tulik natul Korah] O God, kut tuh lohng ke insresr sifacna Ma mwet matu lasr elos fahk nu sesr Ke orekma yohk su kom oru nu selos in pacl lalos Ke pacl loeloes somla:
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Ke kom sifacna lusla mwet koluk liki facl selos Ac oakiya mwet lom in acn selos; Ac ke kom kai pac mutunfacl saya Ac oru tuh mutunfacl lom in kapkapak.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Mwet lom elos tia sruokya acn inge ke cutlass natulos, Elos tia kutangla ke ku lalos sifacna, A ke ku lulap lom, Ac ke kom welulos. Ma inge akkalemye lah kom lungse elos.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Kom tokosra luk ac God luk; Kom sang kutangla nu sin mwet lom,
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Ac ke ku lom kut kutangla mwet lokoalok lasr.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Nga tia lulalfongi ke mwe pisr nutik Ku ke cutlass nutik in moliyula.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
A kom pa molikutla liki mwet lokoalok lasr Ac kutangulosla su srungakut.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Kut ac fah kaksakin kom pacl e nukewa Ac sot kulo nu sum nwe tok ma pahtpat.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Tuh pa inge kom siskutla ac lela tuh in kutangyukla kut; Kom tia sifil wi mwet mweun lasr fahsr nu ke mweun.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Kom tuh oru kut kaingkin mwet lokoalok lasr, Na elos eisla ma lasr tuh in ma lalos.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Ac kom lela tuh in anwuki kut oana sheep; Kom akfahsryekutelik in facl sin mwetsac.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Kom kukakunla mwet lom ke moul na srik Oana elos in ma na pilasr.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Ke mwet tulan lasr liye ma kom oru nu sesr inge, Elos aksruksrukye kut ac isrun kut.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Kom orekut in mwe tafunkas inmasrlon mutanfahl uh; Ac mwet uh usruk sifalos kacsr in aksruksrukye kut.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Akpusiselyeyuk nga pacl nukewa; Ac arulana yohk mwekin luk
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Ke nga lohng pusren aksruksruk ac kas in akkoluk Lun mwet lokoalok luk, su srungayu.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Ma inge nukewa sikyak nu sesr Kut finne tiana mulkinkomla Ku kunausla wulela su kom oakiya inmasrlosr ac kom.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Kut tiana pilesrekomla; Kut tiana seakos ma sap lom.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Ne ouinge kom filikuti inmasrlon kosro lemnak; Ac kom siskutla in nien lohsr matoltol.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Kut funu tui ac tila alu nu sin God lasr A kut alu nu sin god saya,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Kom lukun konauk tari, Mweyen kom etu na pwaye nunak lukma lasr.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Tuh ke sripom, kutu sesr anwuki len nukewa; Orek kut oana sheep su kokola nu ke misa.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
O Leum, ngutalik! Efu kom ku motul? Tukakek! Nikmet siskutla nwe tok!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Efu kom ku wikla liki kut? Nikmet mulkunla keok ac ongoiya lasr!
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Kut itungyuki nu fin fohk uh; Kut kutangyukla oan infohk uh.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Fahsru ac kasrekut! Molikutla ke lungse kawil lom!
