Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Al maestro del coro. Dei figli di Core. Maskil. Dio, con i nostri orecchi abbiamo udito, i nostri padri ci hanno raccontato l'opera che hai compiuto ai loro giorni, nei tempi antichi.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Tu per piantarli, con la tua mano hai sradicato le genti, per far loro posto, hai distrutto i popoli.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Poiché non con la spada conquistarono la terra, né fu il loro braccio a salvarli; ma il tuo braccio e la tua destra e la luce del tuo volto, perché tu li amavi.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Sei tu il mio re, Dio mio, che decidi vittorie per Giacobbe.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Per te abbiamo respinto i nostri avversari nel tuo nome abbiamo annientato i nostri aggressori.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Infatti nel mio arco non ho confidato e non la mia spada mi ha salvato,
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
ma tu ci hai salvati dai nostri avversari, hai confuso i nostri nemici.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In Dio ci gloriamo ogni giorno, celebrando senza fine il tuo nome.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Ma ora ci hai respinti e coperti di vergogna, e più non esci con le nostre schiere.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Ci hai fatti fuggire di fronte agli avversari e i nostri nemici ci hanno spogliati.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Ci hai consegnati come pecore da macello, ci hai dispersi in mezzo alle nazioni.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Hai venduto il tuo popolo per niente, sul loro prezzo non hai guadagnato.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Ci hai resi ludibrio dei nostri vicini, scherno e obbrobrio a chi ci sta intorno.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Ci hai resi la favola dei popoli, su di noi le nazioni scuotono il capo.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
L'infamia mi sta sempre davanti e la vergogna copre il mio volto
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
per la voce di chi insulta e bestemmia, davanti al nemico che brama vendetta.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Tutto questo ci è accaduto e non ti avevamo dimenticato, non avevamo tradito la tua alleanza.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Non si era volto indietro il nostro cuore, i nostri passi non avevano lasciato il tuo sentiero;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
ma tu ci hai abbattuti in un luogo di sciacalli e ci hai avvolti di ombre tenebrose.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Se avessimo dimenticato il nome del nostro Dio e teso le mani verso un dio straniero,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
forse che Dio non lo avrebbe scoperto, lui che conosce i segreti del cuore?
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Per te ogni giorno siamo messi a morte, stimati come pecore da macello.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Svègliati, perché dormi, Signore? Dèstati, non ci respingere per sempre.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Perché nascondi il tuo volto, dimentichi la nostra miseria e oppressione?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Poiché siamo prostrati nella polvere, il nostro corpo è steso a terra. Sorgi, vieni in nostro aiuto;
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
salvaci per la tua misericordia.
