Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
