Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Dem Musikmeister; von den Korahiten ein Lehrgedicht. O Gott, mit eignen Ohren haben wir’s gehört,
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Du hast Heidenvölker mit deiner Hand vertrieben und sie an deren Stelle eingepflanzt; Völker hast du vernichtet, sie aber ausgebreitet.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Denn nicht mit ihrem Schwerte haben sie das Land gewonnen, und nicht ihr Arm hat ihnen den Sieg verschafft, nein, deine Rechte und dein Arm und deines Angesichts Licht, denn du hattest Gefallen an ihnen.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Nur du bist mein König, o Gott: entbiete Hilfe für Jakob!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Mit dir stoßen wir unsre Bedränger nieder, mit deinem Namen zertreten wir unsre Gegner.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Denn nicht auf meinen Bogen verlasse ich mich, und nicht mein Schwert verschafft mir den Sieg;
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
nein, du gewährst uns Hilfe gegen unsre Bedränger und machst zuschanden, die uns hassen:
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Gottes rühmen wir uns allezeit und preisen deinen Namen ewiglich. (SELA)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Und doch hast du uns verstoßen und Schmach uns angetan und ziehst nicht mehr aus mit unsern Heeren;
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
du hast vor dem Feinde uns weichen lassen, und die uns hassen, haben sich Beute geholt;
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
du hast uns hingegeben wie Schafe zur Schlachtung und unter die Heiden uns zerstreut;
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
du hast dein Volk verkauft um ein Spottgeld und den Preis für sie gar niedrig angesetzt;
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
du hast uns unsern Nachbarn zum Hohn gemacht, zum Spott und Gelächter rings umher;
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
hast gemacht, daß den Heiden zum Sprichwort wir dienen, daß den Kopf die Völker über uns schütteln.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Allzeit steht meine Schmach mir vor Augen, und die (Röte der) Scham bedeckt mir das Antlitz,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
weil ich höre den lauten Hohn und die Lästerreden, weil den Feind und seine Rachgier ich sehn muß.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Dies alles hat uns getroffen, und wir hatten dich doch nicht vergessen und dem Bunde mit dir die Treue nicht gebrochen.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Unser Herz ist nicht von dir abgefallen und unser Schritt nicht abgewichen von deinem Pfade,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
daß du zermalmt uns hast an der Stätte der Schakale und mit Todesnacht uns umlagert hältst.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Hätten wir unsres Gottes Namen vergessen und unsre Hände erhoben zu einem fremden Gott:
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
würde Gott das nicht entdecken? Er kennt ja des Herzens geheimste Gedanken.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Nein, um deinetwillen werden wir täglich gemordet und werden dem Schlachtvieh gleich geachtet.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Wach auf! Warum schläfst du, o Allherr? Erwache! Verwirf nicht für immer!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Warum verbirgst du dein Angesicht, denkst nicht an unser Elend und unsre Bedrängnis?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Ach, bis in den Staub ist unsre Seele gebeugt, unser Leib liegt da, am Erdboden klebend!
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Steh auf, komm uns zu Hilfe und erlöse uns um deiner Gnade willen!
