Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Eine Unterweisung der Kinder Korah, vorzusingen, Gott, wir haben mit unsern Ohren gehöret, unsere Väter haben uns erzählet, was du getan hast zu ihren Zeiten vor alters.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Du hast mit deiner Hand die Heiden vertrieben, aber sie hast du eingesetzt; du hast die Völker verderbet, aber sie hast du ausgebreitet.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Denn sie haben das Land nicht eingenommen durch ihr Schwert, und ihr Arm half ihnen nicht, sondern deine Rechte, dein Arm und das Licht deines Angesichts; denn du hattest Wohlgefallen an ihnen.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Gott, du bist derselbe mein König, der du Jakob Hilfe verheißest.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Durch dich wollen wir unsere Feinde zerstoßen; in deinem Namen wollen wir untertreten, die sich wider uns setzen.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert kann mir nicht helfen,
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
sondern du hilfst uns von unsern Feinden und machest zuschanden, die uns hassen.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Wir wollen täglich rühmen von Gott und deinem Namen danken ewiglich. (Sela)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Warum verstößest du uns denn nun und lässest uns zuschanden werden und zeuchst nicht aus unter unserm Heer?
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Du lässest uns fliehen vor unserm Feinde, daß uns berauben, die uns hassen.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Du lässest uns auffressen wie Schafe und zerstreuest uns unter die Heiden.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Du verkaufest dein Volk umsonst und nimmst nichts drum.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Du machst uns zur Schmach unsern Nachbarn, zum Spott und Hohn denen, die um uns her sind.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Du machst uns zum Beispiel unter den Heiden, und daß die Völker das Haupt über uns schütteln.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Täglich ist meine Schmach vor mir, und mein Antlitz ist voller Schande,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Dies alles ist über uns kommen, und haben doch dein nicht vergessen, noch untreulich in deinem Bunde gehandelt;
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
unser Herz ist nicht abgefallen, noch unser Gang gewichen von deinem Wege,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
daß du uns so zerschlägest unter den Drachen und bedeckest uns mit Finsternis.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Wenn wir des Namens unsers Gottes vergessen hätten und unsere Hände aufgehoben zum fremden Gott,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
das möchte Gott wohl finden; nun kennet er ja unsers Herzens Grund.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Denn wir werden ja um deinetwillen täglich erwürget und sind geachtet wie Schlachtschafe.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Erwecke dich, HERR, warum schläfst du? Wache auf und verstoße uns nicht so gar!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Warum verbirgest du dein Antlitz, vergissest unsers Elends und Dranges?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Denn unsere Seele ist gebeuget zur Erde; unser Bauch klebet am Erdboden.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
