Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Dem Musikmeister. Von den Korachiten, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt: Ein großes Werk hast du in ihren Tagen ausgeführt, in den Tagen der Vorzeit.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Mit deiner Hand vertriebst du Völker und pflanztest sie ein; du behandeltest Nationen übel, aber sie breitetest du aus.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen und nicht ihr Arm schaffte ihnen Sieg, sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, denn du hattest an ihnen Wohlgefallen.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Du bist ja mein König, o Gott: entbiete Hilfe für Jakob!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Durch dich stoßen wir unsere Bedränger nieder und durch deinen Namen zertreten wir unsere Widersacher.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert schafft mir nicht Sieg.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Sondern du schaffst uns Sieg über unsere Bedränger und machst zu Schanden, die uns hassen.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Gottes rühmten wir uns allezeit und preisen immerdar deinen Namen. (Sela)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Und doch hast du uns verworfen und ließest uns in Schmach fallen und ziehst nicht mehr aus mit unseren Heeren.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Du lässest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und die uns hassen, haben sich Beute gemacht.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Du gabst uns hin wie Schafe zum Verzehren und zerstreutest uns unter die Heiden.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Du verkauftest dein Volk um ein Spottgeld und gewannst nichts durch ihren Kaufpreis.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Du machst uns zur Schmach bei unseren Nachbarn, zum Spott und Hohn bei unserer Umgebung.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Du machst uns zum Sprichwort unter den Heiden, und daß die Völker über uns den Kopf schütteln.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Meine Schmach steht mir immerfort vor Augen, und die Schande, die mir widerfahren, bedeckt mich,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Dies alles ist über uns gekommen, obschon wir deiner nicht vergessen, noch deinem Bunde die Treue gebrochen hatten.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Unser Herz ist nicht zurückgewichen, noch bog unser Schritt ab von deinem Pfade,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
daß du uns an der Stätte der Schakale zermalmt und uns mit Finsternis bedeckt hast.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Wenn wir des Namens unseres Gottes vergessen und unsere Hände ausgestreckt hätten zu einem fremden Gotte,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
würde Gott das nicht erforschen? Er kennt ja die Geheimnisse des Herzens!
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Nein, um deinetwillen werden wir immerfort dahingewürgt, werden geachtet wie Schlachtschafe!
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Wache auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verwirf nicht für immer!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unseres Elends und unserer Drangsal?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Denn unsere Seele ist bis zum Staube gebeugt, es klebt am Boden unser Leib.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Mache dich auf, uns zu helfen, und erlöse uns um deiner Gnade willen!
