Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Dem Sangmeister. Eine Betrachtung der Söhne Korahs.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Elohim, mit unsern Ohren haben wir gehört, / Unsre Väter haben uns erzählt, / Was du in ihren Tagen getan, / In den Tagen der Vorzeit:
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Du hast mit deiner Hand die Heiden vertrieben und sie gepflanzt; / Du hast Völker zerschlagen, sie ausgebreitet.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Denn nicht durch ihr Schwert ward ihnen das Land, / Und nicht ihr Arm half ihnen zum Sieg, / Nein, deine Rechte, dein Arm, das Licht deines Angesichts. / Denn du hattest sie lieb.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Du, Elohim, du bist mein König, / Entbiete Hilfe für Jakob.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Mit dir zerstoßen wir unsre Dränger, / Zertreten die Feinde in deinem Namen.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Denn nicht vertrau ich auf meinen Bogen, / Mein Schwert verschafft mir nicht Hilfe.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Nein, du hilfst uns von unsern Drängern, / Und unsre Hasser verstörest du.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Allzeit rühmen wir uns Elohims, / Deinen Namen preisen wir ewig. (Sela)
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Und doch verwirfst du uns, bringst uns in Schmach, / Ziehst nicht mehr aus mit unsern Heeren.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Du lässest uns fliehn vor unserm Feind, / Und unsre Hasser plündern uns aus.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Du lässest uns wie Schafe verschlingen, / Und unter die Heiden zerstreuest du uns.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Um ein Spottgeld verkaufst du dein Volk / Und forderst für sie nicht hohen Preis.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Unsern Nachbarn machest du uns zur Schmach, / Zum Hohn und Gelächter ringsumher.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Du machst uns zum Spottlied unter den Heiden, / Und die Völker schütteln den Kopf über uns.
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Allzeit denk ich an meine Schmach, / Und Scham bedeckt mein Angesicht,
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Weil ich die Schmäher und Lästerer hören, / Die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
All dies hat uns getroffen, obwohl wir dein nicht vergessen / Noch deinen Bund gebrochen haben.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Es ist unser Herz nicht abgefallen, / Unser Schritt nicht gewichen von deinem Pfad,
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Daß du uns (nun zur Strafe) zerschlägst an der Schakalstätte / Und uns umhüllest mit Todesschatten.
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Hätten wir des Namens unsers Gottes vergessen, / Unsre Hände gebreitet zum fremden Gott:
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Würde Elohim das nicht durchschaun? / Er kennt ja des Herzens Geheimnis.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Nein, deinetwegen werden wir täglich gemordet, / Wie Schafe der Schlachtbank achtet man uns.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Wach auf! Warum schläfst du, Herr? / Erwache, verwirf nicht auf immer!
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Warum verbirgst du dein Angesicht, / Denkst nicht unsers Elends und Druckes?
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Denn in den Staub gebeugt ist unsre Seele, / Es klebt unser Leib am Boden. Auf! Hilf uns! / Errett uns um deiner Gnade willen!
