Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Au chef des chantres. Par les fils de Coré. Maskîl. O Dieu! De nos oreilles nous l’avons entendue, nos pères nous l’ont racontée, l’œuvre que tu as accomplie de leurs jours, aux temps antiques.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Toi, de ta main, tu as dépossédé des nations, et tu les as implantés, eux; tu as ruiné des peuplades, et eux, tu les as multipliés.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Certes, ce n’est pas leur épée qui les a faits maîtres du pays, ni leur bras qui leur a donné la victoire: c’est ta droite, ton bras, la lumière de ta face; car tu les avais pris en affection.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
C’Est toi qui es mon roi, ô Dieu! Décrète les triomphes de Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Grâce à toi nous enfonçons nos ennemis, avec l’aide de ton nom, nous écrasons nos agresseurs.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Car je ne mets pas ma confiance en mon arc; ce n’est pas mon épée qui m’assure la victoire;
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
mais c’est toi qui nous fait triompher de nos ennemis, qui couvres de confusion ceux qui nous haïssent.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
En Dieu nous nous glorifions sans cesse, et à jamais nous célébrons ton nom. (Sélah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Pourtant tu nous as rejetés et humiliés, et tu n’accompagnes plus nos armées.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Tu nous fais reculer devant l’ennemi: ceux qui nous haïssent pillent à leur aise.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Tu nous livres comme des troupeaux dont on se nourrit, et nous éparpilles parmi les nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Tu vends ton peuple à vil prix; tu n’estimes pas bien haut sa valeur.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Tu fais de nous un objet d’opprobre pour nos voisins, la risée et la moquerie de notre entourage.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Tu nous rends la fable des nations; nous excitons des hochements de tête parmi les peuples.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Tout le temps, mon déshonneur est là, sous mes yeux, et mon visage se couvre de honte
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
à la voix de l’insulteur et du détracteur, à la vue de l’ennemi, avide de vengeance.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Tout cela nous est advenu, sans que nous t’ayons oublié, sans que nous ayons trahi ton alliance.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Notre cœur n’a pas rétrogradé, ni nos pas n’ont dévié de ton chemin,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
pour que tu dusses nous reléguer dans la région des monstres et nous recouvrir des ombres de la mort.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, étendu les mains vers un dieu étranger,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
est-ce que Dieu ne l’aurait pas constaté, puisqu’il connaît les secrets du cœur?
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Mais pour toi nous subissons chaque jour la mort; on nous considère comme des brebis destinées à la boucherie.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Réveille-toi donc! Pourquoi demeures-tu endormi, Seigneur? Sors de ton sommeil, ne nous délaisse pas à jamais.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Pourquoi dérobes-tu ta face, oublies-tu notre misère et notre oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Car notre âme est abaissée jusque dans la poussière, notre corps est couché de son long sur le sol.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Lève-toi pour nous venir en aide, délivre-nous par un effet de ta bonté!
