Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Veisuunjohtajalle; koorahilaisten mietevirsi. Jumala, me olemme omin korvin kuulleet, meidän isämme ovat meille kertoneet, minkä teon sinä teit heidän päivinänsä, muinaisina päivinä.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Sinä karkoitit kädelläsi pakanat, mutta heidät sinä istutit, sinä hävitit kansat, mutta heidät sinä levitit.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Sillä eivät he miekallansa valloittaneet maata, eikä heidän käsivartensa heitä auttanut, vaan sinun oikea kätesi, sinun käsivartesi ja sinun kasvojesi valkeus, koska sinä olit heihin mielistynyt.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Sinä, Jumala, sinä olet minun kuninkaani, toimita Jaakobille apu.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Sinun avullasi me syöksemme ahdistajamme maahan, sinun nimessäsi me tallaamme vastustajamme.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Sillä en minä jouseeni luota, eikä miekkani minua auta;
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
vaan sinä pelastat meidät vihollisistamme, ja saatat vihamiehemme häpeään.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Jumala on meidän kerskauksemme kaikkina päivinä, ja sinun nimeäsi me ylistämme iankaikkisesti. (Sela)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Kuitenkin sinä meidät hylkäsit ja saatoit meidät häpeään, et lähtenyt sotaan meidän joukkojemme kanssa.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Sinä käänsit meidät vihollista pakoon, ja meidän vihamiehemme ryöstivät saalista.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Sinä annoit meidät syötäviksi kuin lampaat, ja hajotit meidät pakanain sekaan.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Sinä myit kansasi halvasta etkä heidän hinnastaan paljoa hyötynyt.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Sinä annat meidät naapuriemme häväistäviksi, ympärillämme asuvaisten pilkaksi ja ivaksi.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Sinä saatat meidät sananparreksi pakanoille, pään pudistukseksi kansoille.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Joka päivä on häväistykseni minun edessäni, ja kasvojeni häpeä peittää minut,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
herjaajan ja pilkkaajan puheen tähden, vihollisen ja kostonhimoisen katseitten tähden.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Tämä kaikki on meitä kohdannut, vaikka emme ole sinua unhottaneet emmekä sinun liittoasi rikkoneet.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Ei ole meidän sydämemme sinusta luopunut, eivät meidän askeleemme sinun polultasi poikenneet.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Kuitenkin sinä runtelit meidät aavikkosutten asuinsijoilla ja peitit meidät synkeydellä.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Jos me olisimme unhottaneet Jumalamme nimen ja ojentaneet kätemme vieraan jumalan puoleen,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
eikö Jumala olisi sitä tutkituksi saanut, sillä hän tuntee sydämen salaisuudet?
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Ei, vaan sinun tähtesi meitä surmataan kaiken päivää, meitä pidetään teuraslampaina.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Heräjä, miksi nukut, Herra? Nouse, älä iäksi hylkää.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Miksi peität kasvosi, unhotat meidän kurjuutemme ja ahdistuksemme?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Sillä meidän sielumme on vaipunut tomuun, meidän ruumiimme painunut maahan.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Nouse, auta meitä ja lunasta meidät armosi tähden.
