Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
God, we ourselves have heard what our parents and grandparents told us. They told us about the miracles that you performed long ago.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
[They told us] how you expelled the ungodly people and enabled us to live in their land. [They told us] that you punished those ungodly people and enabled your own people to prosper [IDM].
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
It was not by using their own swords that they conquered the people that lived in that land, and it was not by their own power that they were victorious; it was only by your power [MTY, DOU] [that they did those things]; and they were sure that you were with them, and that showed that you were pleased with them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
You are my King and my God; it is you who enable us, your people [MTY], to defeat our enemies.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
It is by your power that we knock our enemies down and tramp on them.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
I do not trust that I will be saved by using my bow [and arrows] and my sword.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
No, it is you who have rescued us from our enemies, it is you who have caused those who hate us to become ashamed [because they were defeated].
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
We have continually boasted about what God [has done for us], and we will thank him [MTY] forever.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But [now] you have rejected us and caused us to be disgraced; when our armies march out [to fight a battle], you no [longer] go with them.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You have caused us to run away from our enemies, with the result that they captured the things that belonged to us.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have allowed us to become like [MET] sheep that were ready to be slaughtered; you scattered us [far away] among [other].
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
[It is as though] [MET] you sold us, your people, [to our enemies] for a very small price, and you did not gain much profit from selling us!
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
People who live in nations near us make fun of us; they laugh at us and deride/belittle us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
They make jokes using the name of [our country], they shake their heads [to indicate that they despise us].
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All day I feel disgraced; from seeing my face, people know that I am ashamed.
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
I hear what those who sneer at me and revile me say; I am ashamed in front of my enemies and those who want to harm me.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All these things have happened to us [even] though we have not forgotten you, and we are not the ones who disobeyed the agreement you made with [our ancestors].
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
We have not stopped being loyal to you, and we have not stopped doing what you want us to do [IDM].
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
But [it is as though] you have allowed us to be helpless among wild animals, and abandoned us in a deep dark [ravine].
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we had forgotten to worship [MTY] our God, or if we had spread out our hands to [worship] a foreign god,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
you certainly would have known that, because you know [even] what we secretly think.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
But it is because we belong to you, [that our enemies] are constantly killing us. They act toward us as though we were only sheep to be slaughtered.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
[So], Yahweh, arise! Why are you asleep [RHQ]? Get up! Do not reject us forever!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why are you not looking at us? Why are you forgetting that we are suffering and being oppressed [by our enemies]?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
We are pushed down to the ground and we cannot get up.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise, and come and help us! Rescue us because you faithfully love us!
