Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
“For the leader of the music. A psalm of the sons of Korah.” O God! we have heard with our ears, Our fathers have told us, What deeds thou didst in their days, In the days of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
With thine own hand didst thou drive out the nations, And plant our fathers; Thou didst destroy the nations, And cause our fathers to flourish.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For not by their own swords did they gain possession of the land, Nor did their own arms give them victory; But thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance; For thou didst favor them!
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Thou art my king, O God! O send deliverance to Jacob!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through thee we may cast down our enemies; Through thy name we may trample upon our adversaries!
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
I trust not in my bow, Nor can my sword save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But it is thou only who savest us from our enemies, And puttest to shame those who hate us!
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God will we glory continually; Yea, we will praise thy name for ever! (Pause)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Yet now thou hast cast us off, and put us to shame; Thou goest not forth with our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Thou makest us turn back from the enemy, And they who hate us make our goods their prey.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Thou makest us like sheep destined for food, And scatterest us among the nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Thou sellest thy people for nought, And increasest not thy wealth by their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Thou makest us a reproach to our neighbors, A scorn and a derision to those who are around us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Thou makest us a byword among the nations, And causest the people to shake their heads at us.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
My ignominy is continually before me, And shame covereth my face,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
On account of the voice of the scoffer and the reviler, And on account of the enemy and the avenger.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this hath come upon us; Yet have we not forgotten thee, Nor have we been false to thy covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our hearts, have not wandered from thee, Nor have our feet gone out of thy path;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Though thou hast crushed us in a land of jackals, And covered us with thick darkness.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we had forgotten the name of our God, Or stretched forth our hands to a strange God,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Surely God would search it out; For he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
But for thy sake we are killed all the day; We are counted as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Awake! why sleepest thou, O Lord? Arise! cast us not off for ever!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Wherefore dost thou hide thy face, And forget our affliction and oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Our soul is bowed down to the dust; Our body cleaveth to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise, O thou, our strength! And deliver us, for thy mercy's sake!
