Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
TO THE OVERSEER. AN INSTRUCTION OF THE SONS OF KORAH. O God, we have heard with our ears, Our fathers have recounted to us, The work You worked in their days, In the days of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
You, [with] Your hand, have dispossessed nations. And You plant them. You afflict peoples, and send them away.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For they did not possess the land by their sword, And their arm did not give salvation to them, But Your right hand, and Your arm, And the light of Your countenance, Because You had accepted them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
You [are] He, my King, O God, Command the deliverances of Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
By You we push our adversaries, By Your Name we tread down our withstanders,
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I do not trust in my bow, And my sword does not save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
For You have saved us from our adversaries, And You have put to shame those hating us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God we have boasted all the day, And we thank Your Name for all time. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
In anger You have cast off and cause us to blush, And do not go forth with our hosts.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You cause us to turn backward from an adversary, And those hating us, Have spoiled for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You make us food like sheep, And You have scattered us among nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
You sell Your people—without wealth, And have not become great by their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You make us a reproach to our neighbors, A scorn and a reproach to our surrounders.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
You make us an allegory among nations, A shaking of the head among peoples.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All the day my confusion [is] before me, And the shame of my face has covered me.
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Because of the voice of a reproacher and reviler, Because of an enemy and a self-avenger.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this met us, and we did not forget You, Nor have we dealt falsely in Your covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
We do not turn our heart backward, Nor turn aside our step from Your path.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
But You have struck us in a place of dragons, And cover us over with death-shade.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we have forgotten the Name of our God, And spread our hands to a strange God,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Does God not search this out? For He knows the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Surely, for Your sake we have been slain all the day, Reckoned as sheep of the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Stir up—why do You sleep, O Lord? Awake, do not cast us off forever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why do You hide Your face? You forget our afflictions and our oppression,
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul has bowed to the dust, Our belly has cleaved to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise, a help to us, And ransom us for your kindness’ sake.
