Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
“To the chief musician, for the sons of Korach, a Maskil.” O God, with our ears have we heard, our fathers have told us, deeds which thou hadst done in their days, in times of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Thou, with thy hand, didst indeed drive out nations, and plant them; thou didst ill-treat people, and cause them to spread out.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For not by their sword did they obtain possession of the land, and their own arm brought them no victory; but thy right hand, and thy arm, and the light of thy countenance, because thou hadst given them thy favor.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Thou art my King, O God: ordain salvation for Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through thee will we butt down our assailants: through thy name will we tread under foot our opponents.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For not in my bow will I trust, and my sword shall not help me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But thou helpest us against our assailants, and those that hate us thou puttest to shame.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Of God we boast all the day, and to thy name will we give thanks for ever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But [now] thou hast cast off, and put us to the blush, and goest not forth with our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Thou causest us to turn back from before our assailant: and they who hate us take spoil for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Thou givest us up like sheep for food, and among the nations hast thou dispersed us.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Thou sellest thy people for no value, and acquirest no gain by their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Thou renderest us a reproach to our neighbors, a scorn and a derision to those that are round about us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Thou renderest us a by-word among the nations, a shaking of the head among the people.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All the day is my disgrace before me, and the shame of my face covereth me;
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Because of the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and him that seeketh vengeance.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this is come over us, yet have we not forgotten thee; nor have we dealt falsely by thy covenant;
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart is not moved backward, nor hath our step turned aside from thy path:
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Even when thou didst crush us in the abode of monsters, and cover us with the shadow of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we had forgotten the name of our God, or spread forth our hands to a strange God:
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Would not God search out this? for he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
But for thy sake are we slain all the day; we are counted as flocks [destined] for slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Awake, wherefore wilt thou sleep, O Lord? arise, abandon us not for ever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Wherefore wilt thou hide thy face, wilt thou forget our misery, and our oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul is bowed down to the dust; our body cleaveth unto the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise unto our help, and redeem us for the sake of thy kindness.
