Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, what work you did in their days, in the times of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
How you did drive out the heathen with your hand, and planted them; how you did afflict the people, and cast them out.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For they got not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but your right hand, and your arm, and the light of your countenance, because you had a favor to them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
You are my King, O God: command deliverances for Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through you will we push down our enemies: through your name will we tread them under that rise up against us.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But you have saved us from our enemies, and have put them to shame that hated us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God we boast all the day long, and praise your name for ever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But you have cast off, and put us to shame; and go not forth with our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You make us to turn back from the enemy: and they which hate us spoil for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have given us like sheep appointed for meat; and have scattered us among the heathen.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
You sell your people for nothing, and do not increase your wealth by their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You make us a reproach to our neighbors, a scorn and a derision to them that are round about us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
You make us a byword among the heathen, a shaking of the head among the people.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
My confusion is continually before me, and the shame of my face has covered me,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
For the voice of him that reproaches and blasphemes; by reason of the enemy and avenger.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this is come on us; yet have we not forgotten you, neither have we dealt falsely in your covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart is not turned back, neither have our steps declined from your way;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Though you have sore broken us in the place of dragons, and covered us with the shadow of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a strange god;
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Shall not God search this out? for he knows the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Yes, for your sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Awake, why sleep you, O Lord? arise, cast us not off for ever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why hide you your face, and forget our affliction and our oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul is bowed down to the dust: our belly sticks to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise for our help, and redeem us for your mercies’ sake.
