Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
For the Leader; a Psalm of the sons of Korah. Maschil. O God, we have heard with our ears, our fathers have told us; a work Thou didst in their days, in the days of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Thou with Thy hand didst drive out the nations, and didst plant them in; Thou didst break the peoples, and didst spread them abroad.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For not by their own sword did they get the land in possession, neither did their own arm save them; but Thy right hand, and Thine arm, and the light of Thy countenance, because Thou wast favourable unto them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Thou art my King, O God; command the salvation of Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through Thee do we push down our adversaries; through Thy name do we tread them under that rise up against us.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I trust not in my bow, neither can my sword save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But Thou hast saved us from our adversaries, and hast put them to shame that hate us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God have we gloried all the day, and we will give thanks unto Thy name for ever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Yet Thou hast cast off, and brought us to confusion; and goest not forth with our hosts.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Thou makest us to turn back from the adversary; and they that hate us spoil at their will.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Thou hast given us like sheep to be eaten; and hast scattered us among the nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Thou sellest Thy people for small gain, and hast not set their prices high.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Thou makest us a taunt to our neighbours, a scorn and a derision to them that are round about us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Thou makest us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All the day is my confusion before me, and the shame of my face hath covered me,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
For the voice of him that taunteth and blasphemeth; by reason of the enemy and the revengeful.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this is come upon us; yet have we not forgotten Thee, neither have we been false to Thy covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart is not turned back, neither have our steps declined from Thy path;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Though Thou hast crushed us into a place of jackals, and covered us with the shadow of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we had forgotten the name of our God, or spread forth our hands to a strange god;
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Would not God search this out? For He knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Nay, but for Thy sake are we killed all the day; we are accounted as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Awake, why sleepest Thou, O Lord? Arouse Thyself, cast not off for ever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Wherefore hidest Thou Thy face, and forgettest our affliction and our oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul is bowed down to the dust; our belly cleaveth unto the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise for our help, and redeem us for Thy mercy's sake.
