Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
For the music director. A psalm (maskil) of the sons of Korah. God, we have heard with our own ears—our forefathers have told us—all you did in their times, long ago.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Through your power you drove out the other nations so you could settle our ancestors there; you defeated the nations and you sent our ancestors to occupy the land.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
They did not conquer the land using their swords; it was not through their own strength that the victory was won—it was by your strength, your power, and your presence with them, because you loved them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
God, you are my King; command victories for Jacob!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Only through you can we repel our enemies; only in your name can we defeat our opponents.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
I do not trust my bow; I do not have confidence in my sword to save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
You are the one who saves us from our enemies; you defeat those who hate us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
God, we proudly thank you all day long, and praise your name forever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But now you have rejected and disgraced us; you no longer accompany our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You made us run from our enemies, and those who hate us have taken whatever they wanted.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have handed us over like sheep to be slaughtered; you have scattered us among the other nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
You have sold your own people for next to nothing, making no profit on the sale.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You have made a mockery of us before our neighbors, we are ridiculed and laughed at by those around us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
You have made us a joke to the other nations; they scornfully shake their heads at us.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
We are humiliated all day long; we hold our heads in shame,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
because of all the insults from the people mocking us, because our vengeful enemies are right in front of us.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this has happened to us even though we didn't forget you; we haven't been unfaithful to the promises we made to you.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
We have not turned away from you, not in thought, nor in action.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Even so, you crushed us, and made us into a jackal's den. You have covered us with the darkness of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we had forgotten the name of our God, or worshiped other gods,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
wouldn't God have been aware of this, because he knows everyone's thoughts?
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
But because of you we are killed all day long; we're considered just sheep to be slaughtered.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Lord, wake up! Why are you sleeping? Get up! Don't turn your back on us forever!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why do you look away from us and take no notice of our suffering and misery?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
We lie ruined in the dust, our bodies face down in the dirt.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Stand up! Come and help us! Save us because of your trustworthy love!
